Egynapos kirándulás a jeges Szlovák Paradicsomban
5
2008. december 27. Az ünnepek előtt még nem volt konkrét tervem, hogy mikor és hová, de valami havas, hegyes vidékre mindenképp el szerettem volna jutni, ha csak rövid időre is. Az egyik esélyes hely az erdélyi Pádis-fennsík volt (ez tavaly decemberben igen jól sikerült). Egy napra viszont nem igazán érdemes odamenni. Márpedig most úgy alakult, hogy csak egy nap jutott a kirándulásra. Fix családi programunk december 25-26-án mindig Sátoraljaújhelyre szólít, így kézenfekvő volt, hogy 27-én észak felé vegyük az irányt, másik nagy kedvencem, a Szlovák Paradicsom felé. A kirándulócsapatot kisebbik nagyfiam, sógorom és az ő kisebbik fia alkotta. Continue reading
Boldog ünnepeket!
Nagyon boldog karácsonyt, s egyúttal szép fényekben és örömteli napokban gazdag új esztendőt kívánok netes naplóm minden olvasójának!
(50mm, f/1.8, 1/50, iso 200)
Norvégiai barangolások, 12. nap
2008. július 2. Úgy készül ez az útibeszámoló, mint a Luca széke. Illetve sokkal rosszabbul, mert az legalább elkészül karácsonyig. Én meg jó, ha pár nap élményeit le tudom írni addig a hátralévő kb. kilencből. Ha már Lucát emlegetem: neve a latin lux (fény) szóból származik, nem véletlenül. A naptárreform előtt Luca napja, december 13. volt a téli napforduló napja, innentől rövidültek az éjszakák és hosszabbodtak a nappalok. A mostani naptár szerint pedig épp ma van a napforduló. Hurrá! De ideje, hogy visszatérjünk Norvégiába. Continue reading
Újra itthon
… és ez nem is annyira triviális, ismervén a ferihegyi helyzetet. A sztori röviden (na jó, kicsit azért bő lére eresztve, de a tényeknél maradva):
Szerda délben Amszterdamban szembesültem a ténnyel, hogy a háromnegyed hármas Malév járatot törölték. Nem nagy ügy, gondoltam, odamegyek a Malév pulthoz, bemutatkozom, és ők egyből megmondják, hogyan jutok haza. Aha… nincs Malév iroda, a KLM képviseli őket. 50 perces sorbanállás után jutok el a pultig. Hmm, gond van, tapasztaltabb kolléga segítsége kell a hölgynek. Tapasztalt kolléga szerint egyszerű: vagy megvárom, amíg vége a sztrájknak (ez ugye több nap is lehet), vagy saját költségen egy szomszédos országba repülök, ahonnan úgy jutok haza, ahogy akarok, ill. tudok. Utólag persze megpróbálhatom az utasbiztosítómmal megtéríttetni a többletköltségem. Fölhívom a biztosítót. Hehe, ők pillanatok alatt elhajtanak, mondván a sztrájk kizáró körülmény a biztosítási szerződésünkben, pereskedjek utólag a légitársasággal. Hmm, a gond fokozódik. Kicsit költséges lenne egy ilyen bécsi kavarás, főleg onnan haza. Continue reading
Füstjel
Elnézést kérek mindazoktól, akik hiányoltak, vagy legalábbis várták a norvég útibeszámoló folytatását, esetleg újabb híreket. Páran tudták, de akik nem, azoknak elmondom, hogy november végén volt szerencsém pár napot Írországban eltölteni, és 2 nappal hazaérkezésem után már újra repülhettem, méghozzá Texas állam fővárosába, Austinba
. A restanciám így duplán nőtt, egyrészt az érthetően sűrűbbé vált itthoni napokban már nem volt időm a korábbi utazások beszámolóit folytatni, és persze azóta is rengeteg fotó is készült. Az újabb beszámolókat logikusan ezekkel szeretném majd fűszerezni, de feldolgozásukhoz reálisan hetek, de inkább hónapok kellenek. Ez a december amúgy is a várakozás hónapja .
Kedd délután indulok haza, igyekszem a hétvégén újra beköszönni. Addig is legyetek jók!
Figyelem! Achtung! Warning!
Nem szeretnék senkit sem elriasztani attól, hogy írjon a blogomba (sőt!), de fel kell hívnom a figyelmeteket egy veszélyre. Tegnap megtudtam, hogy legutóbbi cikkem egy gondos munkával megírt kommentje elveszett abban a pillanatban, hogy az írója elküldte az éterbe. A gikszer oka nem ismert, de valahol az Anti-Spam plugin körül keresendő — ami azért is furcsa, mert ez a kiegészítés szinte a blogom (rövid) fennállása óta be van kapcsolva, és eddig nem volt vele gond. Átmenetileg letiltottam, de később vissza fogom kapcsolni, ha kiderült, milyen körülmények idézik elő a jelenséget és megvan rá az orvosság. Continue reading
Szállnak a darvak
2008. november 2. Daru-nézőben Balmazújváros és Tiszacsege között. Táplálkozó darvakat megközelíteni — esélytelen, meg se próbáltuk. Közeli képeket csak álcázással lehet készíteni. Lessátor épp lett volna, engedélyt talán tudtunk volna szerezni, de az eredményességhez még kitartás és óriási türelem (gyakorlatilag egész napos — sötéttől-sötétig történő — gubbasztás) is szükségeltetik, amire most nem vállalkoztunk. Mindezeken felül a jó képhez még a szerencse is kötelező tartozék. (Több olyan sztorit hallottam, hogy valaki a korábban tuttinak mondott helyen 2-3 napig is hiába várt, de mindhiába, a darvak valamiért elkerülték.) Continue reading
Mozgalmas ünnepnapok
2008. október 23-24 A piros betűs ünnepet és az azt követő szabadnapot egy bükki fotós kirándulásra használtuk fel, amiből a végén inkább egy családi találkozó lett, mindenki örömére — de persze fotók is született közben.
Korábban nagyobb szabású terveim is voltak a négynapos ünnepre. Szerettem volna eljutni a Gyimesbe, ahol tavaly nyáron voltunk, és már akkor eltökéltem, hogy valamelyik ősszel visszatérek — de beláttam, hogy a nagy távolság és a rövid idő miatt ez most ésszerűtlen. Aztán a Bihar hegység (Erdély) is tervbe volt véve, ami tőlünk 3-4 óra csupán — de későn eszméltem, és már sehol nem volt szállás a hosszú hétvégére. Maradt a harmadik, jóval realistább opció: a Bükk — mindössze másfél óra Debrecentől, no meg sógornőmék Miskolcon laknak, kertes házban, ahol bármikor szívesen látnak. Continue reading
Long-erdő, ősz
2008. október 18-19 Az elmúlt hétvégét Sátoraljaújhelyen töltöttük, apósoméknál. Az út apropóját a szőlőszüret adta. Nem egy hatalmas birtok, 3 óra alatt a család 8 tagja összekapta, lett belőle közel 5 hektó must (ez az átlagosnál nagyobb termés, csak most kicsit savanyúbb).
De nem is erről akarok írni, hanem régi kedvencemről, a várostól kőhajításnyira fekvő Long-erdőről. Mint sok más táj, ez is ősszel a legszebb (szerintem), és bár csak 1-2 hét múlva lesz igazán őszi színes, a mostani arca is gyönyörű. Mindkét nap kora reggel kimentem. Az út anyósoméktól kb. fél óra, a rozoga földúton most még jól meg lehet közelíteni autóval az erdő egyik bejáratát. (Sáros időben ez az út legfeljebb terepjáróval járható, akkor még egy fél óra gyaloglással is számolni kell.) A védett ártéri erdőt északkelet felől egy csatorna és egy gát határolja, átjárás nem sok helyen van. A csatornának a városhoz legközelebbi hídjánál állítottam le az autót, annak helyét ábrázolja a kinagyított képen a jel (koordinátái: 48.358282,21.654542). A merészebbek néha behajtanak kocsival is, amit lehet ugyan, de nem szabad; a kockázatok közt szerepel az is, hogy az autó bent ragad a sárban. Continue reading