Texas, 2010 szeptember végén (II)


McKinney Falls State Park Map2010. szeptember 21. Aki tegnap meglátogatta a blogomat, láthatott pár új, de — őszintén szólva — hevenyészett módon odalökött képet az előző rész végén. Ma (kedd este) rájöttem, ez így nem lesz oké, mindig ugyanazt a bejegyzést bővítgetni, ezért a vasárnap délután készült képeket átraktam ide, egyúttal kicsit “gatyába ráztam” őket, és szőttem köréjük némi kommentárt.
Upper FallsOtt hagytam abba, hogy mindjárt indulunk a McKinney Falls State Parkba. Kábé félóra autózás volt, könnyen megtaláltuk. A Visitor Center — amúgy könnyen felejthető — kiállításának megtekintése után az Upper Falls-hoz sétáltunk. Ebben a “vízesések”-ben van némi túlzás. Legalábbis ilyenkor nyár végén, dacára az elmúlt hetek esőzéseinek. Norvégiában talán még arra sem méltatnák, hogy nevet adjanak neki.

McKinney - eső előtti különös fényekEzen a képen már látszik, hogy valami készül odafenn, de nem vettük komolyan. Azzal voltunk elfoglalva, hogy hogyan keljünk át a folyón. Nem mintha tudtuk volna, mi lesz odaát, csak hajtott minket a kíváncsiság.

István odaátŐk megpróbáltak átgázolniKét lehetőség kínálkozott: (1) átugrani a méternyi széles és legalább ilyen mély folyóág fölött, kb 2 méteres magasságban, vagy (2) átgázolni a térdig érő folyón (ahogy a másik képen látható két ember tette). István átugrott, de miután egyikőnk se követte példáját, visszaugrott. Kata megpróbált átgázolni, de combközépig vizes lett, így feladta.
Úgy döntöttünk, körbemegyünkVissza a kiindulóponthozMaradt a harmadik lehetőség: visszamenni az Upper Fallshoz, és keresni valami más látnivalót, mondjuk elsétálni a Lower Fallshoz. Ekkor még nem tudtuk, hogy a Lower Falls lényegében itt volt az orrunk előtt, a folyó túloldalán, alig 100 méterre tőlünk.

Néha komoly erők munkálhatnak ittMcKinney 3Csináltam pár képet a vízvájta sziklaalakzatokról. Az üregek méretéből ítélve időnként komoly erők dolgozhatnak itt. Nagyjából ekkor kezdett el szemerkélni az eső.

Shelter rockShelter rockÚton a Lower Falls felé. Itt már javában esett. Az viszont jólesett, hogy a sziklaperem alatt nem esett 🙂

A Hagyma-patak partjánTovábbi képek a patakról, a partján nőtt ciprusokról (?) és a vígasztalan esőről.

A Hagyma-patakA Hagyma-patak

Lower FallsAz eső csak nem akart elállni, ezért az alsó vízesések (lásd a képen) megtekintése után egyből beültünk a kocsiba: irány a golfpálya.

Kezdődik a golfozásA létesítmény alig 10 percnyire autózásra volt a parktól, és mire odaértünk, már alig csepergett. És mire István elmagyarázta az alapvető tudnivalókat, el is állt. A pályára különben bárki bemehet, és ha van felszerelése, szinte ingyen van számára a móka. Nekünk volt golf-szetünk Kata egy ismerőse jóvoltából, csak labdát kellett bérelni. Egy vödörnyit (60-at) adtak $6-ért.
GolfozásGolfozásA kezdőütés gyakorlásához mindenképp bérelni kell egy csomó golflabdát, nem lehet csak úgy a labdák után szaladgálni a pályán, hisz a “lőterületen” bármikor kupán csaphatna egy pontatlan “golyó”. Az ember ellövi az adagját, és nap végén, vagy ha üres a pálya, egy nagy labdaszedő járművel egyszerűen “felporszívózzák” a több száz labdát.
GolfozásGolfozásA képeken látszik, mennyire bénán ütöttem, de végül is csak az számít, hogy jól szórakoztunk, kellemesen múlattuk az időt.

GolfozásGolfozásTovábbi képek.

GolfozásGolfozás

Nekem kábé félóra után abba kellett hagynom a játékot, mert megígértem Icusnak, hogy kimegyek elé a reptérre. A többiek még folytatták, gondolom, sötétedésig, vagy amíg el nem fogyott a labda.
Mivel a golfpálya alig 10 percnyire volt a reptértől, így nem volt nehéz elérnem, hogy hajszálpontosan a gép névleges érkezése percében érkezzek ki. Megelégedéssel töltött el, hogy jó érzékkel megtaláltam a “long term parking” és a “drop-off parking” között azt a sávot, ami bevezetett a $2/órás parkolóházba. Igencsak meglepődtem viszont, hogy járatot jelző tábla mellett már ott villogott a “megérkezett” felirat, mert nekem eddig még soha nem sikerült Austinban pontosan landolni. De most cseppet sem bántam, hogy nem kellett sokat várni. Icus begördült a mozgólépcsőn, pár perc múlva pedig a bőröndje is a futószalagon. A vasárnap estét egy finom és hangulatos vacsora a Rudy’s-ban (aki járt már Austinban, ismeri), és egy élelmiszer-vásárlás a WholeFoods-ban tette teljessé. Perfect Day 🙂
Folyt. köv.

,

2 responses to “Texas, 2010 szeptember végén (II)”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *