A cikk apropójául szolgáló esemény közel két éve történt: 2009 májusában egy négynapos izlandi utazásra vállalkoztunk egy fotós haverommal. Az akkor készült képeim közül eddig csak nagyon kevesen láttak néhányat. Talán valami alkalomra vártam velük, vagy csak nem bíztam eléggé abban, hogy értékük nagyobb, mint pusztán a személyes emlékeim visszaidézése. Mindenesetre bő egy évig hevertek a “fiókban”. Continue reading
Amint az előző bejegyzésben írtam, a pénteki belvárosi “búcsúest” után fáradtan és jóval éjfél után értem haza, és még hátravolt a komplett pakolás. Lényegében eddig tartott az utazásom “hivatalos” része, a szerdai hazaindulásig szabadságot vettem ki. Tervbe vettem ugyanis, hogy ellátogatok Texas egy távoli, s ezidáig számomra felderítetlen tájára: az új-mexikói határ közelében fekvő Guadalupe hegységbe. Continue reading
A hét nagy része munkával telt: hétfőn és szerdán 8-8 órás tréninggel, kedden egész napos közös agyalással azon, hogy az egyik csapatban mivel foglalkozzunk az elkövetkező fél-egy-két évben. A csütörtök-péntek pedig zömmel egyéni munkával, néhány megbeszéléssel. Esténként néha a városban ettünk. A hétfői törpeharcsa felejthető volt, a keddi szték a Texas Roadhouseban viszont úgyszólván tökéletes — már amennyire ezt én meg tudom ítélni. Continue reading
Vasárnap még azt reméltem, hogy rendszeresen jelentkezni tudok pár képpel, hát ez sajnos nem sikerült… Igaz ugyan, hogy ma hétfő van, de a dolog szépséghibája, hogy egy héttel későbbi… De annyi minden történt! Impulzus-hegyek 
Idő lesz, míg mindent feldolgozok, nemcsak fényképileg, de “belül” is. Continue reading
2010. szeptember 21. Aki tegnap meglátogatta a blogomat, láthatott pár új, de — őszintén szólva — hevenyészett módon odalökött képet az előző rész végén. Ma (kedd este) rájöttem, ez így nem lesz oké, mindig ugyanazt a bejegyzést bővítgetni, ezért a vasárnap délután készült képeket átraktam ide, egyúttal kicsit “gatyába ráztam” őket, és szőttem köréjük némi kommentárt. Continue reading
2010. szeptember 19. Tisztában vagyok vele, hogy csapnivaló blog-író vagyok, elég csak az utóbbi egy évben közzétett írások számát megnézni. De azt is tudom, milyen örömmel olvasom mások útibeszámolóit, akármilyen rövidek és egyszerűek is. Ezért úgy döntöttem, amikor csak lesz rá időm, kirakok ide pár képet pár mondat kíséretében, hogy akiket érdekel, láthassák, mi újság velem. Continue reading
Akármennyire restellem is, a tényen nem változtat, hogy friss bejegyzést nem írtam már vagy fél éve. Azon kevesek számára, akik hiányolták, rossz hírem van: ez a mostani minden csak nem friss. Viszont aranyosfodorka rövid blogbejegyzése eszembe juttatta, hogy anno – bő hat éve – írtam az ismerősöknek egy úti beszámolót egy nagyszerű élményemről, s annak talán helye volna itt.
Történt, hogy 2003. augusztus 11-12-én két fiammal megmásztuk a Júliai Alpok legmagasabb csúcsát, egyben Szlovénia egyik nemzeti jelképét, a Triglavot. Annak a két emlékezetes napnak a rövid történetét eleveníti fel ez a cikk (sajnos képek nélkül, mert akkor még filmes gépem volt, és bár néhány képet beszkenneltem, de per pillanat nem találom őket). Időközben Balázs kisegített a szkennelt képekkel. A minőséget ma már kicsit szégyelem, de ennyit tudtam hét évvel ezelőtt… Continue reading
2008. augusztus 16. Ezúttal Koltóra hívlak Benneteket, ebbe a Máramaros megyei községbe, ahová nejemmel évek óta rendszeresen visszalátogatunk. Nem is annyira a táj miatt — bár az is elég lenne indoknak –, egyszerűen csak azért, hogy időnként feltöltődjünk az energiával, amit az ottani emberek közvetlensége, vendégszeretete, különösen pedig Zitáék barátsága jelent. Tervezem, hogy írok erről majd részletesebben is, most csak annyit, hogy elég volt párommal július végén szóba hozni, hogy rég jártunk Koltón (egész pontosan 2007 szilveszterén), és már néztük is a naptárat, hogy mikor megyünk? Continue reading
2008. július 3. Akárcsak a körút többi napja, ez is tartogatott sok szépséget, ha annyit nem is, mint az előző. Mindjárt kora reggel itt volt ez a kecses, fehérre mázolt fatemplom, mellette az elmaradhatatlan sírkert, mögötte zöldellő-kéklő hegyek. Az itt élőknek talán fel sem tűnik, hisz megszokott látvány, de minket bizony elbűvölt! Continue reading
2008. december 27. Az ünnepek előtt még nem volt konkrét tervem, hogy mikor és hová, de valami havas, hegyes vidékre mindenképp el szerettem volna jutni, ha csak rövid időre is. Az egyik esélyes hely az erdélyi Pádis-fennsík volt (ez tavaly decemberben igen jól sikerült). Egy napra viszont nem igazán érdemes odamenni. Márpedig most úgy alakult, hogy csak egy nap jutott a kirándulásra. Fix családi programunk december 25-26-án mindig Sátoraljaújhelyre szólít, így kézenfekvő volt, hogy 27-én észak felé vegyük az irányt, másik nagy kedvencem, a Szlovák Paradicsom felé. A kirándulócsapatot kisebbik nagyfiam, sógorom és az ő kisebbik fia alkotta. Continue reading